Esküvői kiállítás? Na jó, vágjunk bele! - I.rész
Voltak persze fenntartásaim vele szemben - túl sok, túl habos és túl rózsaszín, ahol mindenki csak a pénzemre (vagy annak a képzelt többszörösére) hajt. Egy egész stadiont kitöltő vattacukor, ahol minden lépésnél újabb és újabb édességgel kínálnak, mígnem megcsömörlötten, fejvesztve rohansz el a helyszínről. Persze, most egy kicsit eltúloztam a képet, de valami ilyesmi járt az eszemben, amikor a barátnőm rám írt, hogy elmegyünk-e.
A következő pillanatban viszont szerencsére megszólalt az általában hangosabbik,optimista énem – Miért is ne? Legfeljebb megtudom, hogy mit nem szeretnék az esküvőmre. És a szintén menyasszony barátnőimmel ez sokkal, de sokkal jobb lesz, mintha otthon, egyedül, a kijelzőt vizslatva kezdenék el utánanézni az esküvői lehetőségeknek.
Végül négyen mentünk, három lány és az egyik vőlegény is becsatlakozott hozzánk, ami azért volt vicces, mert bármelyik fotósnál, dj-nél, dekorosnál vagy ruhaszalonnál érdeklődtünk, senki se tudta eldönteni, hogy most akkor ki is házasodik közülünk. Mi meg kuncogtunk magunkban, vajon mit gondolhatnak – a vőlegény még válogat a menyasszonyok között? :)
Ahogy sétáltunk a kiállítók sorai között, egyre jobban megfogalmazódott bennünk, hogy ennek a kiállításnak az értéke a sokféleség. Hagyományos és modern, bérelhető és egyedi készítésű ruhákban gyönyörködtünk a próbababákon, és jó volt látni, hogy már tényleg mindenki megtalálhatja azt, amire vágyik, akkor is, ha már gömbölyödik a pocakja, vagy ha már nem 20 éves. Hostessek és modellek jönnek-mennek, a színpadon esküvői divatbemutatók váltják egymást, a folyósokon aranyhajú koszorúslánykák szaladgálnak.
És senki sem tolakodó, csak mosolyogva, szórólappala kezükben érdeklődnek, hogy van-e már helyszíned, dj-d (mert a zenekar Budapest környékén már kevésbé divat), ceremóniamestered, fotósod, videósod,vőlegényruhátok vagy gyűrűtök, és legfőképpen, hogy mi az elképzelésetek. Mert itt mindenki szakmabeli, ők tudják azt, amire mi csak most jöttünk rá, hogy rengetegféle esküvő lehet, mindnek megvan a maga varázsa, és csakis tőletek függ, hogy mit szeretnétek! Na, meg persze a pénztárcátoktól, mondják ilyenkor,ami igaz is, de mégsem.
Mindenből van átlagos áron kínálat (eléggé kiegyensúlyozott a piac, százezer egy ruha, a gyűrűk, egy profi fotós, egy dj és nagyjából egy vőfély is), és onnan felfelé a csillagos égig. Szóval a legnagyobb bölcsesség, amit megszereztünk, hogy hazamegyünk, és leülünk egy preferencialistát írni, ami azzal fog kezdődni, hogy mi az, ami nélkül szerintünk nem esküvő az esküvő, és mi a ráadás, aminek még örülnénk. Van, akinél vőfély, bőséges étel/ital és zenekar nélkül nem lagzi a lagzi, mások pedig vintage vagy elegáns dekorációról és káprázatos tortáról álmodnak.
Ami biztos, hogy hazafelé jövet még mindig ugyanaz a mosoly volt az arcomon, amit a stadion mosdójának tükrében láttam. Idegenekkel mosolyogtunk össze, mert tudtuk, hogy ma mindannyian szerelmesen, izgatottan, életünk nagy napját tervezgetni jöttünk ide.
Este a szórólapokkal és prospektusokkal teli táskám tartalmát azonnal a kanapéra öntöttem, és szorgalmasan ráírtam mindre egy-egy mondatot, amíg el nem felejtem, hogy „szimpatikus volt-e”, vagy „jó ár/értékarányban”, „nem az én stílusom”, vagy „el se hiszem, hogy rátaláltam” :)
Elalvás előtt pedig még mindig a ruhák, gyűrűk,dekorációk között jártam képzeletben, és mondogattam, hogy el ne felejtsem – meg fogjuk írni a preferencialistánkat! Aztán remélem, hogy a kettőnké egyezni fog :)
Ági
ui.: jó álmodozást, én 2 hét múlva jövök a fejleményekkel!