Anyakönyvvezető időpont - III.rész
Mindenki mondta: „a helyszínt és az anyakönyvvezetőnél az időpontot 1 évvel előre le kell foglalni”. Nos, a helyszínt mégis sikerült összehoznunk, pedig már csak néhány hónap van a nyárig – bár bevallom, hogy már egyik kiszemelt helyszín rendezvény-naptárában sem hemzsegtek a szabad szombatok. Szóval a mágikus számokhoz vagy emlékezetes időpontok évfordulójához való kapcsolódás határozottan kiesett a szempontok közül. Amikor a meghívottak megkérdezik, hogy miért épp ekkor lesz az esküvő, azonnal nevetve rávágjuk, hogy hosszas, alapos megfontolást követően ekkor volt még szabad időpont.Más esetben azt mondanám, hogy nem vagyok kezdő, jól összeszerveztem az anyakönyvvezetővel a dolgokat – de most büszkén állítom,hogy esküvőszervezésben (szerencsére) még nem halmoztam fel semmiféle rutint,és amikor a helyszín végleges lefoglalása előtt felhívtam a helyi anyakönyvi hivatalt, hogy érdeklődjek, ráérnek-e azon a napon, egy kicsit bizony leégtem,vörösödött a fülem széle.
A kérdés ugyanis nem az, hogy aznap ráérnek-e, hanem,hogy hány órakor kezdődne a polgári szertartás. Mert ezek a hősnők és hősök bizony egy-egy szép, nyári napon reggeltől kezdve sorra adják össze az ifjakat,és a kevésbé ifjú, de nem kevésbé szerelmes párokat, úgy, hogy a mosolyuk és a frizurájuk,esőben, szélben, még este hétkor is kitart.
Azt hiszem, érzitek, hogy a Hány órakor? kérdés azért felvett egy-két további kérdést a programtervet, azaz fodrász, smink, fotózás,vendégvárás, szertartás, lagzi témákat illetően, amikkel úgy gondoltam, hogy még bőven ráérek. Hiszen ezek nincsenek is benne abban a bizonyos „helyszínt,anyakönyvvezetőt 1 évre előre” alaptételben! (Nem, mintha ezeket betartottuk volna...)
Hebeg-habog, telefont letesz, esküvői programtervre guglizik– mennyi idő kell a sminkre, hajra, fotózásra, vendégvárásra, van még valami?? –és közben izgul, hogy nehogy már bezárjon mára a hivatal, nehogy ezen múljon már az egész. Mert a rendezvényszervező kétszer hangsúlyozta – kedves menyasszony,örülünk, hogy tetszik a helyszín, de amíg nincs szerződés, nincs foglalás, ha valaki hamarabb kopogtat és firkantja oda a nevét, akkor övé a helyszín.
Számol, tervez, pörög, barátnőktől instant telefonos segítséget kér, majd visszahív és szőr óra, bőr perc, előrukkol az időponttal.A vonal túlsó végén egy szimpatikus anyakönyvvezető férfi! – csak az én fejemben él az, hogy az anyakönyvvezető egy elegáns, kosztümös, kontyos,középkorú hölgy? – nálam sokkal nyugodtabban kezdi sorolni, hogy mivel kell személyesen megjelenni a hivatalos időpontfoglaláskor. Kezdek normális üzembe visszaállni, mert hallom a hangján, hogy biztosan nem én vagyok az első, sem az utolsó menyasszony, aki megfeledkezett egy-két apróságról.
Személyi igazolvány, lakcím kártya, születési anyakönyvi kivonat, és ugye nem vagyunk elváltak vagy özvegyek? - veti közbe. Persze, hogy nem! - vágom rá, és csak aztán gondolok bele, hogy azért ez nem is annyira egyértelmű, már ha a lelkes, feleslegesen csacsogó hangomat nem számítjuk. Mi lesz a férjes neve? – na, végre egy kérdés, amire készültem! És a születendő gyermekeik családneve?
"A születendő gyermekeik neve?" Miután letettem a telefont,újra és újra a férfi kedves hangja csengett a fülemben. Teljesen valószerűtlennek tűnt, hogy valaki ilyen természetességgel megkérdezte tőlem, hogy mi lesz a gyermekeink neve. Persze, nem kell azonnal döntenünk, és bármikor meg lehet változtatni a döntést, mégis súlya volt ennek a váratlan kérdésnek. Öröm és szeretet öntött el.
Amikor elújságoltam a páromnak, hogy sikerült időpontot egyeztetnem, és elmeséltem a váratlan kérdést, ezzel ajándékozott meg: „Hát, igen,család-előkészület leszünk.”
Én órákig tudok csicseregni a házasságról, ő pedig egy szóba sűríti az egészet. Ezzel az egyetlen szóval megalkotta a közös házasság-definíciónkat,mindazt
